Kedves Attila, Kedves Neuropress Csapat!
Tudom, a köszönőleveleknek van, egy úgymond formai követelménye, de kérem, tekintsetek el esetemben ettől. Szeretném kiemelni, elmondani azokat a változásokat, amelyek végbementek, ezért egy kicsit bővebben fogom ecsetelni a kezdeteket, de ígérem, hogy látni fogjátok benne az egységet és a hálám.
Kezdetnek; az ember azt gondolja, hogy egészséges, van ugyan egy kis problémája:
Ugye ez mindenkinek ismerős – és hol van az, amikor az ember eldönti, hogy ez mégse jó? Hát, amikor rájön, hogy MAGA VAN – MAGA ÉLI A SAJÁT ÉLETÉT! Félreértés ne essék, nekem egy csodálatos társam van, de akkor is a saját bőrömben csakis saját magam vagyok és ha nem szeretem magam s az életem, nem élvezem azt, akkor miért is vagyok? Valamint milyen jogon veszem el más idejét a saját megkeseredettségemmel/elégedetlenségemmel?!
DE, az élet csodás dolgokat gördít elénk, úgy véltem a Neuropress terápia megérdemel egy esély – ÉN MEGÉRDEMELEK még egy esélyt – lehetne jobb az életem?!
Tetszett az elv – mint a biostimulátorok esetében az emberi szervezet is stimulálható az öngyógyításra!
Belevágtam!
Tehát akkor csináljunk is egy egészet ebből a levélből:
Mit is mondhatnék;
Mély tisztelettel, s hálás köszönettel: Orsolya
P.S. Attila, egyszerűen fantasztikus csapatod van! Gratulálok!