2012-ben összeházasodtunk a párommal, Péterrel. Az esküvőnk után természetesen mi is családot szerettünk volna, és hittük, hogy hamarosan megérkezik a gyermekáldás. Az élet azonban más utat szánt nekünk.

Hosszú évek teltek el. Összesen 13 éven át vártunk, reménykedtünk, küzdöttünk, és újra meg újra próbáltunk erősek maradni. Rengeteg kivizsgáláson vettünk részt, mégsem kaptunk egyértelmű választ arra, miért nem sikerül teherbe esnem.

Végül elindultunk a meddőségi kezelések útján. Két inszemináción és több lombikprogramon estünk át. Volt sikertelen próbálkozás, volt méhen kívüli terhesség, volt vetélés, és volt olyan időszak, amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább. A testemet és a lelkemet is teljesen felemésztette ez az út.

A legnagyobb fájdalmat mégis az jelentette, amikor egy sikeresnek induló ikerterhesség után, a Covid-időszak alatt elveszítettük mindkét babánkat. Ez a veszteség teljesen összetört bennünket.

2019-ben hallottam először a Neuropress terápiáról, és elmentem egy állapotfelmérésre. Nagyon kedves fogadtatásban volt részem, és már akkor is úgy éreztem, hogy ez egy más szemléletű segítség. A magammal vitt orvosi dokumentációra végül nem is volt szükség, mert Vargha Zsolt rendkívüli pontossággal, a talpon olyan összefüggéseket és problémákat látott meg, amelyeket addig senki nem mondott ki.

Ennek ellenére akkor még nem hittem, hogy önmagában ez elég lehet, ezért a Neuropress kezelések mellett tovább folytattuk a mesterséges beavatkozásokat is.

Az évek során azonban újabb és újabb megpróbáltatások következtek, mígnem összesen öt lombikprogram is sikertelenül zárult. Testileg és lelkileg is teljesen kimerültünk.

Ekkor úgy döntöttünk, hogy nem erőltetjük tovább ugyanazt az utat, hanem folytatom a Neuropress kezeléseket, és megpróbálunk újra hinni abban, hogy egyszer még megtörténhet a csoda.

És megtörtént.

2025 januárjában teljesen spontán módon pozitív lett a terhességi teszt. Természetes úton fogant meg a kisbabánk, 13 év várakozás és rengeteg fájdalom után.

A kezeléseket a várandósság 16. hetéig folytattam, majd 2025. augusztus 23-án megszületett életünk legnagyobb ajándéka, Olivér.

Mérhetetlen hálával tartozom a páromnak, Péternek, aki mindvégig mellettem állt, és soha nem adta fel. És köszönettel tartozom Vargha Zsoltnak és a Neuropress csapatának is, akik támogattak, bíztattak és hitet adtak a legnehezebb időszakokban is.

Remélem, hogy a történetünk erőt ad azoknak, akik még mindig küzdenek. Mert bármilyen hosszú és fájdalmas is az út, soha nem szabad feladni.

Gyüsziné Székely Klaudia