"A kezelések alatt rendkívül sokat javult a közérzetem, erőnlétem, idegállapotom, alvászavarom pedig hétről hétre fokozatosan javult, végül elmúlt. A férjem, illetve a családtagjaim is sokszor megemlítették, hogy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, és én is így éreztem magam."
2020 októberében kezdtem el járni a NeuroPress Terápia kecskeméti rendelőjébe, mivel kisbabát kezdtünk el tervezni a férjemmel. 2020 áprilisa óta azonban valamiért nem akart sikerülni. Az egyik legjobb barátnőm sokadszori ajánlására végre beadtam a derekamat, ami életem egyik legjobb döntése volt. Vargha Attila igen nagy precizitással és pontossággal felállította a diagnózist: az immunrendszeremet először meg kell erősíteni, mert nagyon gyenge, valamint a nőgyógyászati részen adódnak problémák és utána térhetünk rá a babaprojektre. Szavaival élve: ,,…most a babaprojektet betesszük egy fiókba, és hamarosan majd elővesszük.” Ez így is volt. Ahogy kimondta, elengedtem azt, amit mindig olyan könnyen mondanak az emberek: ,,Ne feszülj rá, ne görcsölj rá, majd jön, ha jönni akar.” Szükségem volt erre a biztató és nyugtató szóra. Abban a pillanatban váltottam át arra, hogy először szükségem van, hogy én rendbe legyek.
2016-ban endometriózissal műtöttek, több helyről is eltávolítottak endometriumokat, melyek azóta szerencsére nem jelentkeztek újra. Azonban sokszor voltam ideges, stresszes, alvászavarral küszködtem, fájt a gyomrom és hát a babaprojekt csak fokozta a feszültséget. Attila javaslatára vérvételre került sor, ahol szerencsére a hormonjaimmal nagyjából rendben volt minden. A kezelések között biorezonanciára került sor, ami azonban magas számú gombásodást mutatott ki, és több étel értéke is kritikus volt. Elkezdtük tehát a gombát kiírtani a szervezetemből (megbeszéltük, hogy ezután, előreláthatólag 2021. januárjában elővesszük a fiókból a babaprojektet), de természetesen a kezelések az állapotfelmérésen bekarikázottakra fókuszáltak továbbra is. A kezelések alatt rendkívül sokat javult a közérzetem, erőnlétem, idegállapotom, alvászavarom pedig hétről hétre fokozatosan javult, végül elmúlt. A férjem, illetve a családtagjaim is sokszor megemlítették, hogy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, és én is így éreztem magam.
Azonban nem volt szükség, hogy elérjük/ megvárjuk a januárt, ugyanis, november közepén megfogant a mi kis pocaklakónk, akit 2021 augusztus közepére várunk. Decemberben még el tudtam menni néhány kezelésre, de utána már be kellett fejeznem a kezelések folytatását. Nagyon hálás vagyok Attilának és kollégáinak, hogy segítettek a boldogságunk beteljesüléséhez.
Üdv, Bujákiné Szénási Cintia