6 évnyi hiábavaló várakozás után 2019 júniusában kerültem a kecskeméti Neuropress központban. Párommal kb. 2013/2014-ben döntöttük el, hogy gyermeket szeretnénk. Nem tudtuk, hogy mennyit kell rá várnunk, ezért úgy gondoltuk, jön, amikor jönni akar. Orvosilag szerencsére mindketten „egészségesek” voltunk, legalábbis semmi komolyabb szervi probléma, vagy akut betegség nem állt ennek útjába. A baba mégsem akart jönni. Apró sikerek sem voltak, semmi. Mi egy darabig nem akartuk erőltetni, csak vártunk. Majd 3 év elteltével, 2016 környékén, meguntuk a tehetetlenséget és elkezdtük az alaposabb orvosi kivizsgálást. Persze időközben voltak kisebb betegségek, rólam kiderült, hogy van egy kis asztmám, néha küzdöttem a gyomrommal és a nem éppen stressz mentes életmódomnak köszönhetően is voltak olykor fizikai problémáim pl. kimerültség, gyengeség, vitaminhiányok. 

Az orvosi kivizsgálások, bár hosszú időt és sok fáradságot követeltek tőlünk, szerencsére semmi komolyabb akadályt nem mutattak ki. Kiderült, hogy van egy kis inzulinrezisztenciám, amit diétával elegendő volt kezelni. Ez idő alatt derült fény a laktózérzékenységemre is, így komolyabb életmódváltás következett. Próbáltam csökkenteni a stresszt, relaxációs gyakorlatokat tanultam, meditáltam, különféle diétákat tartottam, és ráálltam a rendszeres testmozgásra, jógáztam heti 5 alkalommal. Ezek némileg javítottak a közérzetemet, nagy lendületet adtak újra, de a baba továbbra sem akart érkezni. A gyomorproblémáim időnként vissza-vissza tértek, és az asztma tüneteivel is küszködtem olykor. 

2017-ben belevágtunk az inszeminációkba, összesen 6 inszeminációt vállaltunk be, amiből a harmadik „sikeres” volt, de sajnos az embrió nem fejlődött rendesen, ezért műtéttel végződött. A többi sikertelen volt. A hatodik után úgy döntöttünk, lépünk egy szintet és belevágunk a lombikba. Erre 2019 elején került sor, két beavatkozásra került sor, és mindkét esetben sikertelenül végződött. Ez idő alatt persze nagyon sok lelki és fizikai megpróbáltatást is át kellett vészelnünk, és mindezek fényében a második után úgy döntöttünk, hogy nem erőltetjük tovább ezt a vonalat, más utat keresünk. 

Ekkor találtam rá a Neuropress központra. Az állapotfelmérés során több apró problémára is fény derült. Kiderült, hogy a régóta időnként felbukkanó gyomorpanaszaim, a légzőszervi és felső légúti tüneteim mögött reflux és főként előbontási problémák állnak. Újfajta diétát javasoltak, a jógát is lecseréltem kardió mozgásra heti ötször, és nagyon elkezdetem figyelni a táplálkozási szokásaimra. Ezek mellett pedig heti 2 alkalommal jártam kezelésekre, amik kezdetben nagyon fájdalmasak voltak az érintett területen, de közben nagyon jól is estek. Minden kezelés után éreztem a testemben, hogy történik valami. A szervezetem jól érezhetően reagált a kapott ingerekre. Idő közben két májméregtelenítő kúrát is csináltam Attila javaslatára. Lassan jobban lettem, lassan már nem fájtak annyira a kezelések sem. Először elviselhetővé, majd kellemessé váltak és 4 hónap kezelést követően, november legelején kiderült, hogy babát várok. Spontán, mindenféle egyéb beavatkozás nélkül a testem készen állt arra, amire korábban egyszer sem. Ez egy igazi csoda volt!

Jelenleg 24. hetes kismama vagyok, a kezelésekre továbbra is járok, bár már csak heti egyszer, hogy fenntartsam ezt az állapotot, és segítsem a testemet a beindult folyamatok fenntartásában. Emellett persze nagyon jól is esik. Az előzményeim ellenére a terhességem elején sem kellett hormonpótlást alkalmazni, szerencsére eddig teljesen problémamentesen zajlik, jól érezzük magunkat☺

Nagyon hálás vagyok a Neuropress kecskeméti csapatának, amiért ehhez hozzásegítettek és a törődésért, amit végig éreztem.☺

Ui.: Nagy örömmel tudatom, hogy Marci fiunk 2020.07.02-án megszületett. Mindketten jól vagyunk, csodaszép kisfiú.

Sipos Linda