Sikertörténetek
Ez a csoda velem történt meg! „Az ember életében a gyermekáldás jelenti az egyik legnagyobb csodát.” Egyetértek, egy kis módosítással: az én életemben, a gyermekem születése nem az egyik, hanem „A Legnagyobb Csoda”! A kisfiunk életünk legszebb ajándéka!
Felnőtt életem kezdete akár irigylésre méltó lányregény is lehetne. A főiskola elvégzését követően férjhez mentem. Szerelmesek voltunk, mérhetetlenül boldogok és ahogy minden ifjú pár, terveztük a kisbabát. A gyermekünk érkezéséhez, neveléséhez, megfelelő háttérrel rendelkeztünk, emiatt nem kellett idegeskednünk. Izgatottan vártuk, hogy állapotos legyek…De sajnos hiába vártunk, a csoda nálunk nem kopogtatott.
Sokáig vártunk reményteljesen, de egy idő után a türelmünk elfogyott. Hosszú hónapok teltek el eredménytelenül. Lassan már egyetlen nap is végtelenül hosszúnak tűnt. Elhatároztam, hogy utánajárok a dolgoknak! Felkerestem a nőgyógyászomat, aki terheléses cukorvizsgálatra küldött. Kiderült, hogy nagyon magas az inzulinszintem. A további vizsgálatok során policisztás ovárium szindrómát diagnosztizált nálam (röv. PCOS, a fogamzóképes korú nők leggyakoribb hormonális betegsége, amely több szervet is érint és a női meddőség egyik leggyakoribb oka. ) Tüszőérést és -repedést előidéző, valamint inzulinszint csökkentő gyógyszereket kaptam, de hatásukra sem történt pozitív irányú változás.
Kedves ismerősöm javaslatára felkerestem egy neves gyógyászati központot, ahol a kivizsgálásomat követően petevezeték átfúvatást javasoltak, amit el is végezték rajtam. A következő lépés egy hormoninjekciós kezelés lett volna, de édesanyám kérésére ezt elnapoltam. Azt tanácsolta, hogy még mielőtt belevágnék egy ilyen komoly mellékhatásokkal is járó kezelésbe, keressem fel a NeuroPress terápiát, hátha tudnak hormoninjekciók nélkül is segíteni. Rábólintottam, hiszen nem volt veszítenivalóm.
Elmentem állapotfelmérésre a győri NeuroPress rendelőbe, ahol azonnal meg is kezdődött a kezelésem. Az én döntésem volt, senki nem erőszakolt rám semmit. Édesanyám szavai lebegtek a szemem előtt. „Kislányom, ha nem tetszik, nem találod jónak, ha nem érzed jól magad, akkor eljössz és kész!”
Vargha Úr viszont meggyőző volt és végtelenül kedves. Éreztem, hogy jó kezekben vagyok! Még önmagamat is megleptem a döntésemmel, hiszen addigra már mindenben és mindenkiben csalódtam, nehezen engedtem bárkit is a bizalmamba.
Szóval belevágtam! Azzal viszont nem számoltam, hogy a kezelések az elején kissé fájdalmasak is lehetnek. Első alkalommal patakokban folytak a könnyeim, lelkileg annyira kimerült voltam a sok kudarctól, hogy szinte mindenre érzékenyen reagáltam. Otthon sírva mondtam édesanyámnak, hogy bármilyen meggyőző is a módszer, én ezt nem bírom ki, nem megyek vissza.
Aztán a másnapi kezelésen mégiscsak ott voltam! Talán az volt az a pillanat, amikor a lelki fájdalom győzött a fizikai felett. Aki megélt már hasonlót, az tudja mit jelent éveken, hónapokon keresztül várni, reménykedni, aztán csalódni újra meg újra. Elkezdtem tehát járni a terápiára. Már néhány kezelést követően érezhető volt a javulás. Az első hónapban rendeződött a ciklusom. Sportolni kezdtem szabadidős jelleggel, így javult az általános fizikai állapotom is. Betartottam az étkezési és életviteli tanácsokat, minek következtében visszaállt a szervezetem sav-bázis egyensúlya. Éreztem, hogy csupa-csupa jó dolog történik velem, bennem, bár akkor még nem voltam mindezzel ennyire részletesen tisztában. Viszont a terápia során -Vargha Zsoltnak és a kezelőimnek köszönhetően megismertem a testem működését, a bennem zajló testi-lelki összefüggésegeket, elkezdtem egészségtudatosan élni. A talpamon stimulált pontok már nem fájtak és a kezelések mindig nagyon jó hangulatban zajlottak. Persze voltak hullámvölgyek, de mindig kirángattak belőle, szinte együtt sírtunk, együtt nevettünk!
Volt is okunk együtt örülni, hiszen 3 hónap kezelés után megtörtént a csoda!! Pozitív terhestesztet tartottam a kezemben! Állapotos lettem! Kisbabát hordtam a szívem alatt! Azt a pillanatot nem lehet szavakkal kifejezni, amit akkor éreztem.
A terhességem teljesen tünetmentes volt, az utolsó hetekben is dolgoztam. A terhességi diabétesz – állandó orvosi felügyelet és diéta mellett – nem jelentkezett. Egészségesnek éreztem magam és az is voltam. Életünk legboldogabb napjait éltük ÉS IGEN!!! 2014.06.30-án, 4070 grammal és 53 cm-rel, megszületett SUBA TAMÁS KRISTÓF, a mi kisfiunk, aki azóta is a szemünk fénye!
Ezúton is, köszönöm a Vargha Úr és a kezelők lelkiismeretes, kiemelkedő szakmai munkáját és emberi nagyságát!
Köszönettel: Subáné Máj Judit