Kedves Neuropress Csapat!

Az én történetem 7 évvel ezelőtt kezdődött. A házasságkötésünk májusra esett, de megbeszéltük, hogy a következő év januárjától kezdünk el „próbálkozni” a babával. Januárban abbahagytam a fogamzásgátló tablettát, amit akkor már majd’ 10 éve szedtem. A menstruációm nem jött meg magától, sem rögtön, sem pár hónap tisztulás után…valójában 6 évig. Csak gyógyszerrel sikerült ciklust generálni, de persze ez semmire nem volt elég. Elég hamar eljutottam egy endokrinológushoz, aki előbb inzulinrezisztenciát, majd enyhe pajzsmirigy-alulműködést diagnosztizált nálam, és azon túl, hogy elültette bennem a betegségtudatot, némi reményt adott, hogy biztosan itt lesz a baj, pár hónap diéta és gyógyszerszedés majd meghozza a ciklust és a hőn áhított babát. Nem így lett. A diétát tartottam, bár 1-2 kg súlyfeleslegen kívül nem volt rajtam plusz, így maga a diéta nem okozott gondot és nem is nagyon kellett életmódot váltanom. A sport kislánykorom óta része volt az életemnek, a mai napig aktívan sportolok. Az IR-nek az volt a pozitív hozománya, hogy az évek alatt nagyon sokat tanultam az élelmiszerekről, az elkészítési módokról, megtanultam persze főzni és összességében tudatosabban táplálkozni. 

Az első endokrinológust követte a következő, amikor azt láttam, hogy az előbbi már széttárja a karját nagyjából 1-1,5 év gyógyszerezés után. Váltottam egy nagyon jó nevű, az érintettek körében híres orvosra, szintén hatalmas reményekkel. A 2-3 havonta rám szánt 15 perces konzultációk azonban csak a gyógyszerek feleslegesen emelt dózisát és számát jelentették, továbbra sem hoztak eredményt még a menstruációm meghozatalában sem, nemhogy a baba beköszöntében. 

Az orvosi vonallal párhuzamosan egészen az elejétől kezdve elindultam a lelki és természetgyógyászati vonalon is, de kitartó gyakorlásaim ellenére egyik sem hozta meg az eredményt. Jelentkeztem egy természetgyógyászati alapképzésre, hogy minél több lehetőséget ismerjek meg az alternatív gyógymódok közül, amit tudtam, ki is próbáltam magamon.

Az évek alatt elvégeztem egy mentálhigiénés segítő képzést, mely nagyon sokat adott az önismereti munkámhoz. 

3 év sikertelen próbálkozás után rászántuk magunkat az első lombikkezelésre. Mivel nem volt menstruációm, így rögtön a lombikkal kezdtünk, nem ajánlották az inszeminációkat. Sajnos a kezdeti reménysugár gyorsan elhalványult, nem sikerült megtapadnia rendesen az embriónak. Fél évre rá megpróbálkoztunk a fagyasztott embrió visszaültetésével, ez is sikertelen volt. Több lombikot nem voltam kész vállalni abban az időben.

1,5 év múlva spontán teherbe estem, de a baba a 8. héten sajnos megállt a fejlődésben.

 Ezt a sok kudarcot tudatos mentális munkával, sporttal és a család, legfőképpen a férjem támogató szeretetével tudtam kezelni és mindig felállni a csalódások után. 

2019-ben találkoztam a Neuropress módszerével, amit valójában már korábban ajánlottak nekem ismerőseim, de valamiért eddig vártam a bejelentkezéssel. Szeptemberben volt az állapotfelmérés, ahol Attila azt mondta nekem, hogy egyelőre ne a babával törődjünk, először tegyünk rendet a szervezetemben és majd utána rátérhetünk a babaprojektre a kezelések során is. Ez a mondat nagyon megmaradt bennem, felszabadító erejű volt. Hiába hallgattam évekig, hogy „engedd el”, Attila szavaival akkor és ott jobban tudtam azonosulni.  Ennek szellemében kezdtük el a kezeléseket 2019 októberében… Decemberben fogant a kisfiunk.

 A terhesség első 16 hetében folytattam a kezeléseket, komolyabb komplikáció nem merült fel szerencsére. Most a 32. hétben vagyunk, továbbra is minden rendben a babával, nagyon élvezem a várandósság állapotát amióta csak tudomást szereztem róla. Ugyanakkor nagyon várom, hogy megpillanthassam a kisfiunkat, aki ilyen sokat váratott magára. De megérte és nagyon szépen köszönöm a Neuropress csapatának, Attilának, Erikának, Briginek és a támogatást mind lelki mind testi szinten! Biztos vagyok benne, hogy a kezelések hozzájárultak, hogy megtörténhessen velünk is ez a CSODA! 

Ui.: 2020. szeptember 01-én megszületett a család legnagyobb örömére Varga Berián. Immáron a mi Csodánkat a kezünkbe tarthatjuk!

Köszönettel,

Varga Eszter